Pár nap kihagyás után úgy döntöttem, megpróbálkozok egy újabb bejegyzéssel.
A hangulatom mondthatni tökéletes, továbbra is imádok mosolyogni, és továbbra is próbálok pozitívan gondolkozni, azt mondják, hogy hosszútávon ez kifizetődő. Nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de egy próbát megér, nem?
Hamarosan lesz a szalagavató (december 4-én), úgyhogy vennem kellett valamilyen alkalmi ruhát. Na persze nem az én szalagavatóm lesz, az majd csak két év múlva... Sajnos. Szívesen befejezném már a középsulit.
Az egyik barátnőm fog ballagni, és persze Ő... Fogalmam sincs, hogy milyen lesz tavasszal, amikor Ő már javában az érettségire fog készülődni és nem fogom látni az iskolában.
Néha azon gondolkozok, hogy a szalagavatón odamegyek hozzá, elmondom neki, hogy teljesen beléestem és aztán felveszem a nyúlcipőt, és amilyen gyorsan csak tudok, felszívódok. Talán megnyugtatna az a tudat, hogy nem kell tovább magamban tartanom.
Á, minek áltatom magam, úgysem merném megtenni... de legalább a képzelgésekkor egy kicsit eljátszhatom azt, hogy igenis bátor vagyok...