Fantázia cseppek

Ma nagyon meleg volt novemberhez képest, nem tudom, hogy ez most a globális felmelegedésnek, vagy csak a természet "jókedvének" köszönhető? A lényeg, hogy élveztem a napsütést, ilyenkor sokkal szívesebben vagyok a szabadban.
Szeretem figyelni az embereket a városban, szeretek csak úgy szimplán csendben üldögélni egy padon és figyelni. Csak figyelni, és nem gondolni semmire.
A minap a parkban odajött hozzám egy kisfiú, miközben éppen csendben vártam valakit. Megkérdezte, hogy eltévedtem-e. Én ezen sokszor elgondolkozok, persze nem abban az értelemben, ahogy a kisfiú gondolta. Megnyugtattam, hogy nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Gondolom nem sokat mozoghattam, miközben várakoztam, mert amikor elment mellettem az anyukájával, akkor odasúgta neki, hogy "Anya, a kislány tényleg nem próbababa!"
Ezen jót mosolyogtam, azt hiszem, mostantól figyelek rá, hogy ne olyan legyek mint egy szobor vagy valami hasonló.
Néha kíváncsi lennék, hogy mit is gondolnak rólam az emberek, hiszen ők teljes mértékben látnak engem kívülről. Vajon milyen lehetek egy idegen számára? Azt hiszem, elég különös, szóval talán jobb is, ha nem tudom mit gondolnak.