Mindenhol csak szomorúságot látni... Nem értem, hogy mitől lehet ez, de ahogy jött a zord, hideg idő, úgy jött a ború is az emberekre. Én mégsem érzem ugyanezt. Ez mitől van? Először életemben úgy érzem magam boldognak, hogy ezt semmi, az ég egy adta világon semmi nem váltotta ki, csak saját magam. Tetszenek ezek az érzések...
Tavaly ilyenkor magányosnak éreztem magam, bár valószínűleg azért, mert nem vagyok túl szociális... Most viszont ezt a kis magányt (ez azért talán erős szó) igazi felüdülésnek érzem. Tetszik ez az érzés... Végre oda tudok figyeln az emeberekre, de nem úgy, mint eddig. Már az idegenek arca is mintha elárulna valamit. Azt a sok szomorúságot, ami miatt az apró örömök el sem jutnak a  tudatukig. Pedig a sok kicsi sokra megy...
Nem is értem hogyan nem lehet örülni csupán a puszta létnek is?! Persze, elismerem, hogy az élet nem mindig könnyű... de úgy olyan unalmas is lenne, nem? Az egyetlen dolog ami hosszú idő óta megmozdított, az az, hogy kicsit boldogabbá tegyem az embereket... legalábbis akiket tudok, és akik engedik is. Nem tudom, hogyan és mivel is lehetne ezt kezdeni, de elég is a tervezgetésből... végre jöjjön valami szívből is... ha már úgyis nemsoká itt a karácsony. :)