Fantázia cseppek

Vágyak, vágyak és vágyak... szinte megőrülök amikor rámtörnek. Azt hittem, hogy majd az eső kimossa őket belőlem. Úgy tűnik a természet sem tud szembeszálllni az emberi érzésekkel...
"Csokit akarok!" - a suliban csak ez járt a fejemben. Itthon előkotortam a dugihelyről egy Sport szeletet, de még mielőtt anya észrevenné, holnap veszek egyet és azt teszem a helyére. xD Szükség törvényt bont... de jobb, ha kettőt veszek, mert tudom, hogy úgyis meg fogom kívánni, és úgy nem jutok egyről a kettőre, ha folyton megeszem a dugi nasit. :D Kell nekem ilyen torkosnak lenni...
Ma még zenesuliba is kellene mennem, de nincs hozzá sok kedvem, mert az idő is rossz, ráadásul zeneelméleti óra lenne... Mindig is butaságnak tartottam, hiszen a zenéléshez nem kell az elmélet, csak az érzések...
Erről jut eszembe: gitározni szeretnék! Megpengetni pár húrt, vagy akármi. Csak engedni, hogy kikapcsoljak egy kicsit és csak a zenére figyeljek. Erre a gondolatra mindig sóhajtok egy kellemeset...
És ami a többi vágyam illeti? Hm, talán egy kis szerelemre lenne szükségem, vagy csak csupán szeretetre. Bár az a helyzet, hogy nehezen nyílok meg, úgyhogy az ilyesmiről már régen lemondtam. Nem nekem való.
Maradok a mesterséges boldogsághormon-fokozóknál, mint például a csokievés és a zenélés. Igen, ezeket imádom. És ha még a nap is kisütne egy kicsit...
Ma túl sokat sóhajtozok...