Fantázia cseppek

A mai napon csak úgy száguldozott a fantáziám... Ezt lehet, hogy a komor időjárásank köszönhettem, de valahogy jól esett egy álomvilágba csöppenni. Sajnos ez mostanában nem nagyon sikerült, úgy tűnik, a fantáziáláshoz is egy külön napszak kell, különben nem marad rá idő.
Az az igazság, hogy olvasni is fantasy regényeket szoktam, és előszeretettel nézek animéket, így talán ennek tudható be, hogy szeretem a különös/különleges dolgokat.
Például szeretek eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha valóban léteznek olyan képességű emberek, mint amiket az animékben látunk vagy a könyvekben olvasunk? És ha léteznek ilyen emberek, akkor én miért nem születhettem ilyennek? :D Természetesen a realitásom is a helyén van, szóval ezek tényleg csak feltevésekként lézengenek a kusza gondolataim között.
A helyzet az, hogy vallásos sem vagyok, sőt... csak azt hiszem el, amit a két szememmel látok. De mégis belegondolni abba egy esős, komor napon, hogy mi van, ha más is van odakint, mint a hétköznapi dolgok? Ezeketől mindig mosolyognom kell, de ha egyszer olyan jó kis sztorikat lehet kitalálni magunknak! Az unalmas tanítási órákon is, csak elrévedek, amikor az ablakon keresztül látom a fák ágainak ringatózását és eközben képzeletben valahol máshol járok. Szerintem megnyugtató érzés, hogy az agyamat nem tudták beszűkíteni a szürke hétköznapok.
Mindent egybevéve akármennyire is utálom az esőt, most talán ennek köszönhetem, hogy végre ki tudtam kapcsolni egy kicsit. Mert igaz, hogy még csak alig van délután négy óra, de mégis olyan sötét van odakint a gomolygó felhők miatt, hogy villanyt kellett kapcsolnom, hogy leírjam ezt a pár sort. Ebben az álmos félhomályban pedig jól esik csukott szemmel zenét hallgatni és engedni, hogy a fantázia cseppjei szépen befollyanak az egyszerű hétköznapjaim és gondolataim közé...